Rengeteg legenda terjed arról, hogy a poligráfot át lehet verni, vagy az nem mindig hoz valós, vizsgálható eredményt. Erre figyelemmel mind a nyomozó hatóság, mind az ügyészség és a bíróság is másféleképpen értékeli ezen vizsgálatok eredményét.

A hatályos Büntetőeljárási törvény még csak meg sem említi a törvény szövegében a poligráfos vizsgálatot, mint törvényes bizonyítási eszközt. Helyette „Műszeres vallomásellenőrzés” jelige alatt találhatjuk meg a törvény szövegében a hajdani poligráfos vizsgálat kifejezést.

Ki kérheti a vizsgálatot?

A rendelet értelmében a nyomozó hatóság a nyomozás elősegítése érdekében – a fiatalkorú gyanúsított kivételével – elrendelheti a gyanúsított poligráfos vizsgálatát.

A rendelet szabályozza továbbá a poligráfos vizsgálat indítványozására jogosultak körét. Eszerint a gyanúsított indítványozhatja a saját, valamint a bűncselekmény más gyanúsítottjának poligráfos vizsgálatát. A védő pedig az általa képviselt gyanúsított, valamint a bűncselekmény más gyanúsítottjának poligráfos vizsgálatát. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálathoz szükséges a gyanúsított írásbeli hozzájáruló nyilatkozata. Ezért a vizsgálatra a gyanúsítottat kötelezni nem lehet.

A vizsgálat alapját napjainkban is a hétköznapi élettani reakcióknak a megfigyelése adja.

Poligráfos vizsgálat a gyakorlatban.

A poligráf eredménye a büntetőeljárásban arra használható, hogy a vizsgálaton detektált arra utaló reakció, hogy az alany rendelkezik ismeretekkel az adott bűncselekményről, csak arra alkalmas, hogy a nyomozó hatóságot orientálja, és további munkát generáljon, azaz megszabja a bizonyítás további irányát. De a poligráf eredményére önmagában bűnösséget vagy ellenkezőleg, felmentést alapítani nem lehet. 

Hiába ad lehetőséget a hatályos törvény a poligráf használatára, ha a bírósági joggyakorlatban nem igazán elterjedt.