Az európai elfogatóparancs egy uniós tagállam igazságügyi hatóságának megkeresése egy másik uniós tagállamban tartózkodó személy elfogása, valamint átadása érdekében, büntetőeljárás lefolytatása, vagy az első tagállamban kiszabott szabadságvesztés‑büntetés, illetve meghozott szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából. Az eljárás a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és az összes uniós tagállamban Az európai elfogatóparancs 2004. január 1-je óta működik, és váltotta fel azokat a hosszadalmas kiadatási eljárásokat, amelyek korábban léteztek az uniós tagállamok között.

Megtagadási okok
Egy tagállam kizárólag akkor tagadhatja meg a keresett személy átadását, ha a kötelező vagy mérlegelhető megtagadási okok egyike alkalmazandó:

Kötelező okok

• a személyt már elítélték ugyanazon bűncselekmény miatt (ne bis in idem)
• kiskorúak (a személy a végrehajtás helye szerinti tagállamban még nem érte el a büntetőjogi felelősség korhatárát)
• amnesztia (a végrehajtás helye szerinti tagállam büntetőeljárást folytathatott volna le az érintettel szemben, és a bűncselekmény az adott tagállamban meghirdetett amnesztia hatálya alá tartozik).

Mérlegelhető okok – például:

• a kettős büntethetőség hiánya az EEP-ről szóló kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt 32 bűncselekménytől eltérő bűncselekmények esetében
• illetékesség
• a végrehajtás szerinti tagállamban folyamatban lévő büntetőeljárás
• elévülés, stb.

A végrehajtást tehát akkor is meg kell tagadni, ha az súlyosan sértené a terheltet megillető, nemzetközi szerződésben vagy európai uniós jogi aktusban rögzített alapvető jogokat.Egy fontos döntést hozott meg a Kúria az európai elfogatóparancs megtagadhatóságával kapcsolatban:

A 23/2018. számú büntető elvi döntés szerint abból, hogy a külföldi állampolgárságú terhelttel szemben külföldön lefolytatott büntetőeljárás során kényszervallatást alkalmaztak, és ezért a kihallgatást végző rendőrök ellen büntetőeljárás is indult, még nem vonható le az a következtetés, hogy a vele szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása súlyosan sértené a büntetőeljárás során a terheltet megillető nemzetközi szerződésben, vagy az európai uniós aktusban rögzített alapvető jogokat, és ezért annak kibocsátását meg kellene tagadni.

Távollétben történő (in absentia) elítélés

A végrehajtást a bíróság megtagadja, ha azt olyan határozat végrehajtása céljából bocsátották ki, amelyet a terhelt távollétében hoztak. Ez alól kivétel, ha a terhelt tudott a tárgyalásról és arról, hogy az távollétében is lefolytatható, befejezhető.

Szintén kivétel, ha a védelme meghatalmazott védőügyvéd útján megfelelően biztosítva volt, vagy akár olyan kirendelt védőügyvéd útján, akinek a személyét a terhelt nem kifogásolta.

További kivétel ez alól, ha az ügyben hozott határozatot a terheltnek kézbesítették, és az ellen nem élt jogorvoslattal.